víztisztító-háztartási víztisztítás

A hazai települések negyven százalékán gondok vannak az ivóvíz ellátással, s emiatt a magyarok negyede nem jut megfelelő minőségű ivóvízhez - áll a Magyar Tudományos Akadémia tanulmányában. A felmérés megállapítja, hogy a legnagyobb gondot a víz természetes eredetű arzéntartalma jelenti, ez jelenleg 1,4 millió lakost érint. Tíz évvel ezelőtt indult ugyan egy országos program az ivóvíz minőségének a javítására, ám eddig "egy kapavágás sem" történt.

A magyarok negyede nem jut megfelelő minőségű ivóvízhez, a települések negyven százalékán van gond a vízminőséggel - derül ki Magyar Tudományos Akadémia frissen megjelentetett tanulmányából. A felmérés szerint a legnagyobb gondot a víz természetes eredetű arzéntartalma jelenti, ez jelenleg 1,4 millió lakost érint, 2,5 millióan pedig olyan vezetékes ivóvízhez jutnak, amelyben az ammóniumion mennyisége haladja meg a normális értéket.

Az elemzés szerint több térségben a felszín alatti vizek minősége sem felel meg az ivóvízszabványnak. A felszín alatti víztestek tizenöt százaléka kapott gyenge minősítést. A vízminőséget elsősorban az Ukrajnából és Romániából belépő folyók nehézfém-szennyezettsége befolyásolja. A legkritikusabb térség az Alföld és a Tisza-völgy. Az Alföld egyes részein a hasznosítható vízkészlet 2050-re akár a felére is csökkenhet - írja a tanulmány.

Az országban 260 településen mérhető túlzottan magas arzéntartalom az ivóvízben. Különösen jellemzőek az ilyen problémák Dél-Kelet Magyarországon. A Csongrád megyei Eperjesen például még 1998 decemberében megtiltották az egészségügyi hatóságok a vezetékes ivóvíz fogyasztását.

Kiss Csaba a település polgármestere elmondta: a korlátozás bevezetése óta lajtoskocsikkal oldják meg a lakosság ivóvíz ellátását. Sokan azonban a tilalom ellenére is isznak a csapvízből. A többség nem tart a határérték feletti arzéntartalmú víztől - tette hozzá a település első embere -, mert már évtizedek óta fogyasztják és a faluban nem történtek ennek következtében megbetegedések.

Az önkormányzati vezető arról is beszélt, hogy tíz évvel ezelőtt indult egy országos program az ivóvíz minőségének a javítására. Eddig azonban csak tervek készültek, még egy kapavágás sem történt. Eperjesnek például az orosházi vízellátó bázisra kellne rákapcsolódnia, a jó minőségű ivóvizet onnan kellene a faluba vezetni. Ám csak a csővezeték kiépítése mintegy 50-60 millió forint kiadással járna, a fejlesztési programmal kapcsolatos összes kiadás pedig elérné a 250 millió forintot.

Elméletben a település 90 százalékos pályázati támogatást kaphatna a beruházás megvalósításához. Ám a hozzávetőleg 500 lelket számláló település még a projekt értékének a tíz százalékát kitevő saját erőt sem tudja előteremteni. A polgármester megjegyezte: a mostani kormányzat azt ígérte, hogy segít az önerő befizetésében, ám a jelenlegi gazdasági helyzetet figyelembe véve ez az ígéret nem túlzottan hihető. Kiss Csaba hozzátette: egyelőre nem lehet megmondani, hogy mikor oldódnak meg véglegesen a falu ivóvíz ellátási gondjai.

Nem isszák, mert nem tudják megfizetni

Az akadémiai tanulmány szerint a cél az, hogy 20 éven belül mindenki egészséges vizet ihasson az országban. Szakemberek arra is rámutatnak, hogy számos településen ugyan egészséges az ivóvíz, ám a lakosság egy része mégsem fogyasztja, mert nem képes megfizetni. Több településen pedig az okoz ellátási gondokat, hogy elöregedett a vízvezeték rendszer. Egyes hálózati részek még Ferenc József idején épültek meg. Emiatt hol akadozik a vízszolgáltatás, hol szennyező anyag kerül a hálózatba.

A stratégiai feladatok között az akadémiai tanulmány szerzői kiemelik, hogy a vízellátás és a csatornázás mellett a megfelelő minőségű ivóvíz biztosításáról, a szennyvizek összegyűjtéséről, kezeléséről, elhelyezéséről és a csapadékvizek elvezetéséről is gondoskodni kell. Magyarországon jelenleg a csatornázottság színvonala 72 százalék körüli. Míg a szomszédos Ausztriában vagy Németországban a csatornázottság kilencven százalékos.